Amint hellyel is rendelkezni fogunk, kellemes légkört igyekszünk majd kialakítani. A kávéházi részlegben időről-időre irodalmi esteket rendeznénk, melyben amatőr költők, írók mutathatják meg tehetségüket, a gimnazista/egyetemista korosztály örömére.

 

 

 

Többek között például ismert műveket lehet majd mellékszereplők szemszögéből bemutatni egy-egy rövid novella keretében. Ezzel nemcsak az általános műveltséget fejleszthetik a hallgatók, alkotók, hanem képzeletüket, stílusfelismerési és stílusalkotó tehetségüket, valamint empátiájukat is fejleszthetik. Hiszen ehhez más szemszögéből kell látni a dolgokat, olykor frappáns megoldásokat találva. Példának vegyük Antigonét az egyik őr szemszögéből:

"Történt egyszer, hogy egy egészen különös megbízatást kaptam Thébaiban. Egyenesen az új király parancsa volt az. A városra törő harcban elesett Polüneikész, Oidipusz fiának holttestét kellett őriznem. A dögevő állatoknak kellett megőriznem. Ám sokszor elkalandozott a figyelmünk, mentségemre szolgáljon, eléggé büdös és undorító munka az ilyesmi. Épp eközben a hulla testvére a nemes és igazságos Antigoné jelképesen eltemette őt, ám kilétét ekkor még nem tudtuk. Ami biztos volt, nem lesz jó vége, ha Kreón király ezt megtudja. De tudtuk, nem titkolhatjuk el örökké. Így hát sorsot húztunk, és én veszítettem. Rám hárult a veszélyes feladat, hogy a rossz hírt közöljem. Szerencsére a büntetést megúsztam, de nekünk kellett megtalálnunk a tettest. Őrködtünk a hulla felett, amikor is Antigoné visszajött. Amikor felismertem, ki mormolja az imákat, megdöbbentem, de nem tehettem mást, mint elfogtam. Nagyon jó híre volt, ám ha nem kapjuk el, fejünk vesztjük.

Elvittem hát Antigonét a királyhoz. A vének és a városiak kételkedtek, hogy valóban ő lenne a tettes. Ő, Antigoné nem tagadta tettét, büszkén vállalva a felelősségét. Ezután Antigoné nyílt vitába keveredett a királlyal, ezzel is megszégyenítve őt a népe előtt. Antigoné az istenek akaratát és ősi törvényeit előbbre tartotta, mint az ember által alkotottakat, legyen szó akár magáról az uralkodóról. Természetesen most már megjegyezhetem teljes mértékben egyet értettem vele, ámbár mindenki tudja, akkor én se lennék itt mesélni. Mindemellett Kreón Antigoné nővérét Iszménét is összejátszással vádolta. Őt is előhozatta velünk. Annak ellenére, hogy Iszméné nem játszott közre Antigonéval, ő is felvállalta a büntetést, mondván fivérei Eteoklész és Polüneikész már meghaltak, ráadásul egymás ellen vívták a csatát a hatalomért, és most nővérét Antigonét is elveszti, kinek szívében mindkét fivére egyenlő. Nem szeretett volna magányban élni.

A Labdakidák átka már réges-régen a családra szállt még Laios és Oidipusz idejében. Nem meglepő, hogy Kreón fia, a melegszívű Haimón Antigoné szerelme volt. Elment apjához, meggyőzni őt, az igazságról. Azonban Kreón nem tágított, saját hatalmát ingatná meg a polgárokban, ha döntését visszavonná. Mi féltünk a törvény hatalmától, az egyetlen, aki biztonságban elmondhatta véleményét az Haimón volt, helyettünk is beszélt. Kreón viszont azzal a gőgös nagyképűségével úgy gondolta, pont Haimón az, aki nem gondolkozik józanul, egyébként is éretlen még a döntéshozáshoz. Haimón azzal sértődötten távozott, hogy más is sírba fog szállni Antigonéval. Habár Kreón ezt is, mint minden mást is az arany fátylán át nézve félre értett és fenyegetésnek vette, tekintve, hogy ő rá célzott a saját fia. Ez röhejes, Haimón valaki értékesebbre gondolt. De ne fussunk ennyire előre.

Ott tartottunk, hogy Haimón kiviharzott a teremből. Utána Antigonét sírjához a kőbarlanghoz vezettük, szerencsére a népnek és a véneknek sikerült Iszméné büntetését eltörölni, mondván ő nem volt benne. Antigoné nagyon lehangoltan ment elöl, az emberek mind megbámulták az utolsó sétáját. Keservesen ballagott, míg élve el nem temették a barlangba.

Ezek után a vak Teriesziász hozta meg Kreónnak tanácsát. Általában a madarak röptéből szokás jósolni. Bárhogy is csinálta a szörnyűséget előre látta. Ezt azonnal jelezte is a királynak, aki benne mindössze csak egy hazug kuruzslót látott. Pedig ő pusztán nem látta ésszerűnek, sem törvényszerűnek, hogy Oidipusz fiát aranytálcán kínálják az állatoknak. És egyértelműen kimondja, hogy nem kell sok idő ahhoz, hogy az istenek haragja lesújtson. Ellenben azt tudnotok kell, hogy voltak ám önbeteljesítő jóslatok is, Oidipusz is így szenvedett, de az már egy másik történet.

Hogy is volt? Ja: Miután én nem voltam jelen a beszélgetésen, ezért csak annyit tudok pontosan, hogy futva jött hozzánk a király. Miért gondolta meg magát az jó kérdés. Tisztességesen eltemettük Polüneikészt. Utána a barlanghoz siettünk, ástunk és ástunk, maga Kreón is ásót ragadott. De már késő volt, odabent Antigoné holtan feküdt, szépséges teste összegörnyedve Haimón mellett. Ezután Haimón karddal vetett véget önnön földi életének. Haimón testével együtt tértünk vissza a városba, de ott szintén rossz hír fogadta, felesége öngyilkos lett fia halálhírére. A halálnál már csak egy rosszabb van, a szeretteid halála és a magány. Hogy mostantól fogva Kreón mit csinált? Arra nem emlékszem, a halánték deres immár.

És most ideje lefeküdni gyerekek, de ne feledjétek, az isteneket tisztelni kell.

 

Szép álmokat!"

Versekkel és egyéb saját novellákkal is készülhet minden lelkes irodalmár, melyek terveink alapján kategorizálva lesznek, téma, esetleg stílus/műfaj szerint. Valamint lehetőség lesz rövid helybenalkotásra is.

​Mindenkit szeretettel várunk.

 

 

 

Literary Evenings

As soon as we have place, we will try to create a pleasant atmosphere. In the café section from time to time we would like to organize literary evenings, where amateur poets, writers can show their talents for the pleasure of high school / universíty students.
 
 For example  you could introduce well-known works from a side character’s point of view by a short  story. It does not only improve the general knowledge of students, artists but also their imagination, style recognition and style-builder talent and it also develops empathy. After all, this requires an another point of view and finding non-usual solutions. For example, consider Antigone from one of the guard's point of view:
 
"Once happened that I got a very specific mandate in Thebes. It was straight to the new king’s command. I had to guard the body of Polynices who had been killed in the siege of the city. He was the son of Oedipus. I had to keep it for the scavenging animals. However, our attention was often distracted, but to defend myself, it’s rather smelly and disgusting work like that. On the meantime, the dead’s sister, the noble and fair Antigone, symbolically buried him, but his identity was not yet know. It was certain that happy ending wouldn’t come when King Créon found it out. But I knew we can not hide away forever.. So  we casted lots, and I lost it. I was put on a dangerous mission to tell the bad news. Fortunately, the sentence got away, but we had to find our killer. We were guarding over the corpse, when Antigone came back. When I recognized who the prayer was , I was shocked, but I could not do anything more than capture her. She got great fame, but if we did not get her, we would miss our heads.
 
I took Antigone to the king. The elders and townspeople doubt that she really would be the culprit. She, Antigone did not denied her wrongdoing, she was proud to undertake the responsibility. Then Antigone opened a dispute with the King in public, humiliating him in front of his people. Antigone thought the will and laws of the ancient gods took priority than the ones created by man, whether it would be the ruler himself. Of course, now I may say I agreed with her completely, even though everyone knows, I wouldn’t be here to tell you. However, Créon  accused Antigone's sister Isméne of collusion. He ordered us to get her too. Despite Isméne did not participate in it, she also undertook her punishment, saying her brothers, Etéokles and Polynices both died, in addition, they had fought against each other in a battle for supremacy, and then she were losing her sister Antigone too, in her heart both brothers were equal. She wouldn’t like to live in solitude.
 
The Curse of Labdacids came long ago onto the family came even Laios’ and Oedipus’ time. Not surprisingly, Créon's son, the warm-hearted Haemon was fallen in love with Antigone. He went to his father, to convince him of the truth. Créon, however, persisted, their power on the citizens would be trembled if he changed his decision. We were afraid of the power of law, the only one who could tell his opinion was Haemon, he also spoke instead of us. Créon, however, with his haughty self-conciousness thought Haemon is the one who did not think soberly, otherwise he was still immature to make the decision. Haemon left resentfully, and he said that there would descent to the grave someone else too with Antigone. Although Créon, like he viewed everything else through the veil of gold he misunderstood and he took as a threat, thinking his son meant him. It's funny, Haemon meant someone more valuable. But do not run that far ahead.
 
There we were, that Haemon stormed out of the room. Then we led Antigone to her tomb, a stonecave,  fortunately, Isméne’s  punishment was abolished by the elders and people, saying she was not involved. Antigone very dejectedly walked ahead, the people all stared her last walk. Bitterly walked until she was buried in the cave.
 
Then the blind Tiresias brought his advice to Créon. Usually the birds are used for predictions. Either way he did, he foresaw the terrible thing. This was immediately reported to the king, who only reckoned him as just a lying quack. But he, Tiresias, just could not see reasonable or necessary that Oedipus’ son would be offered on gold plate to the animals. And he clearly stated that it would not take much time to strike down the wrath of the gods. However, you must know that although there were also self-fulfilling prophecies, Oedipus suffered so, but that's an another story.
 
How was it? Yeah: Once, I was not present at the interview, so all I know is exactly how the king came running to us. Why did he change his mind is a good question.  We buried Polynices decently. Then we hurried to the cave, dug and dug, Créon himself took a shovel. But it was too late, there Antigone lied dead, her beautiful body was hunched next to Haemon. Then Haemon ended his earthly life with his own sword.  We returned to the town together with Haemon's body, but there was also bad news, his wife committed suicide because of his son's death. The only one worse than death is the death of your loved ones and loneliness. Créon what did from then? I do not remember the temple is white frosted now.
 
And now it's time for bed, children, but remember, the gods must be respected.
 
Sweet dreams! "
 
Own poems and short stories can be made by any enthusiastic literateur, which will be categorized by theme or style / genre. There will also be opportunity to make short of art on the spot.
 
Everyone is welcome.